Gorzafalva fazekasai készítettek mázas edényeket, a többség nagyrészt fekete edényt égetett. A tálfélék hiányoztak az edényeik közül, csak tejnek való keskeny, szűk nyakú, valamint ételnek való hasas fazekat készítettek. Az itteni fazekasok magyarok voltak. Főleg a halotti megemlékezésekhez, a pománához készítettek edényeket, tálat és korsót, minél kisebbeket, hogy étellel-itallal minél több embert tudjanak megajándékozni. Gorzafalván mindig mázasedényt készítettek. Még a XX. század közepén is olyan régies stílusúak, amelyekhez hasonlóak Magyarországon a török hódoltság idejéből kerültek elő. A korongolt edényeken széles fehér csíkot húznak a szája alatt, s a csíkba egy fésűszerű kemény bőrszerszámmal vízszintes hullámdíszt húznak. A második égetéskor rátett máz csak az edény száj körüli részét teszi csillogóvá, egyébként, kívül az edény jó része mázatlan maradt. Az edényeket szabálytalan, zöld mázfoltokkal tarkítják. Az edénynek a legnagyobb jelentősége ősszel volt, mivel ekkor volt a falusiaknak gabonájuk, s ekkor gondoskodtak az edényeik pótlásáról. Ilyenkor volt a lekvárfőzés, savanyítás ideje is, ilyenkor tartották a lakodalmakat, a búcsúkat. Tavasszal inkább korsókat, ételhordót, tejesfazekat égettek, mindazt, ami a mezei munkákhoz és a nyári tejfeldolgozáshoz kellett.
Bukovinát részben az észak-moldvai Marginea fazekasai látták el edénnyel.A főbb edényformák itt is a hasas fazekak, valamint a tejesfazekak, melyek majdnem csőszerű köcsögfélék, fokozatosan kiszélesedő szájjal, oldalához ragasztott, kicsi füllel. Itt kisebb mennyiségben tál is készült, valamint alacsony lábasok, kavicsolt díszítéssel. A feketére égetés földbe mélyesztett gödörben történt.