Az agyag az a sajátos tulajdonságú földféle, amely nedvesen képlékeny, formálható, formáját száradás után megtartja, magas hő hatására megkeményedik, plasztikusságát elveszti, vissza nem áztatható, formatartó és kemény lesz. Az agyag földpátokban dús kőzetek elmállási terméke. Alapját a szilícium adja, amely a természetben elemi állapotban nem fordul elő, vegyületei azonban igen. A szilícium ásványai közé tartozik a kvarc, a földpát, az agyagásványok és a csillám. A gránit kvarcszemekből, csillámból és földpátból áll. A kvarcot és a csillámot a szénsavas víz nem oldja, de a földpátot igen. A földpát kristályos ásvány, amely alumíniumoxidból, kálium-oxidból és kovasavból áll. Ebből az ásványból a szénsavas víz idővel kioldja a kálium-oxidot és a kovasav egy részét, a kristályos ásvány elveszti fényét és fehér, széjjelmorzsolható tömeggé válik, ami a gránit el nem mállott alkotórészeivel (kvarc, csillám) van összekeverve. Az így keletkezett mállott kőzet a nyers kaolin. A kőzetek elmállása által képződött agyagot ritkán találjuk azon a helyen, ahol keletkezett. A magasabban fekvő helyekről a víz lehordta ezeket a mállási termékeket és a mélyebben fekvő területeken rakta le. Az így keletkezett másodlagos lelőhelyeken az agyagok tele vannak szennyeződésekkel, melyeket a víz magával sodort. Leggyakoribb szennyező anyagok a homok, mészkő vasoxid, szerves eredetű anyagok pl. csigák, kagylók, növényi részek. A természetben előforduló agyagok a lelőhelyük szerint lehetnek:

• Tűzálló agyagok. Ezek kemény, plasztikus, szürke vagy barnás színű agyagok, melyek ha jó minőségűek, 1550 fokon kiégetve tömörödnek, s fehér vagy világossárga színt kapnak.
• Fazekasagyagok. Ezek homok és vasoxid tartalmú földek, melyek 860-960 fokon sárga vagy vörös színűre égnek, s igen porózusak.
• Durva- vagy téglaagyagok. Ezek sok homokot, vasoxidot, meszet tartalmaznak. Ha az ilyen agyagokban a mésztartalom meghaladja a 10 %-ot, akkor márgás agyagról beszélünk, mely tálak készítésére alkalmas, de korsónak nem.